Faültetés az EU 50. születésnapján
Ezt a beszédet mondta el ma Demszky Gábor a Roosevelt téren:
Tisztelt Elnök Úr, Miniszterelnök Úr, Miniszter Asszony és Urak, Nagykövet Urak!
Hölgyeim és Uraim!
Fél évszázadddal ezelőtt az Örök Városban hat európai állam – a Benelux-országok, Franciaország, Németország és Olaszország – elültetett egy facsemetét. A Római Szerződés aláíróinak közvetlen célja egy európai Közös Piac volt, amelyben a személyek, szolgáltatások, áruk és pénzek szabadon közlekednek, és amely fokozatosan vámunióvá alakult. Az akkori facsemetéből mára ötven évgyűrűs, magas, terebélyes fa lett: a hat ország gazdasági közösségéből 27 európai országnak az élet majd’ minden területére kiterjedő politikai uniója.
Az Európai Gazdasági Közösség 50 évvel ezelőtti megalapítói is ezt remélték. A szerződés előszavában
kimondták, hogy "az európai népek közötti, egyre szorosabb unió alapjait" akarják létrehozni. Ennek az
uniónak a négyes célja: az európai népek élet- és munkafeltételeinek javítása, a legszegényebb európai
régiók lemaradásának csökkentése, és az európai béke valamint a szabadság megőrzése. Ez utóbbi,
politikai célokra utalt Angela Merkel kancellár a jubileumi berlini csúcsértekezleten, amikor úgy
fogalmazott, hogy az unió „egy álmot váltott valóra”. És valóban: az egyre több egymással kooperáló
államot magába fogadó Európai Uniónak – a Jugoszlávia szétesése nyomán kirobbant balkáni háborúkat
leszámítva – a NATO-val együtt Európában több mint hat évtizede sikerült megőriznie a békét. Tisztelt Megjelentek! Az Európai Gazdasági Közösségnek, illetve az Európai Uniónak egyszerre kellett és kell kifejeznie a
közös víziót és a nemzeti érdekeket. Ezt a kényes egyensúlyt egy ma is létező szervezeti háromszög
biztosítja: a bizottság, a tagállamok képviselőiből álló tanács és egy parlamenti közgyűlés. Az unió
hatékonyságát mutatja az Európai Bíróság létrehívása és az a tény, hogy milyen sok területre terjed ki
immár az Európai Bizottság hatásköre. Az unió demokratizálását pedig az mutatja, hogy az eleinte pusztán
konzultatív szervezetként működő Európai Parlament egyre szélesebb jogköröket kapott, s ma már
egyenrangú a másik két testülettel. Hölgyeim és Uraim!
A
Római Szerződést aláíró hat állam 50 éve felszólította az összes európai népet, amelyek "osztoznak az ő
ideáljaikban", hogy csatlakozzanak erőfeszítéseikhez. Ezzel megteremtették a további bővítések
lehetőségét. Számunkra, magyarok és kelet-európaiak számára ez persze akkor még csak egy irreális álom
lehetett.
Az akkori vasfüggöny innenső oldalán nem is tudtunk igazán odafigyelni a korszakalkotó
eseményre. A magyar pártlap 1957. március 26-i száma csak egy néhány hasábos eldugott cikkben
foglalkozott a Római Szerződés aláírásával. Főleg több európai kommunista párt azt elítélő álláspontját
ismertették... Két nappal később viszont több oldalon tudósítottak Kádár János magyar pártvezér moszkvai
látogatásáról. A Kremlben tartott nagygyűlésen az akkori szovjet miniszterelnökkel együtt burkoltan
azzal reagáltak a Római Szerződésre, hogy „a Szovjetunió kormánya és a Magyar Népköztársaság kormánya
azt az egyöntetű véleményét fejezte ki, hogy a leghatározottabban támogatni és erősíteni kell a Varsói
Szerződést, amelynek az a célja, hogy megvédje a szocialista országokat az imperialisták európai
intézkedése ellen”. Ugyanebben a számban az igazságügyi miniszterhelyettes megerősíti, hogy nem
hosszabbítják meg az amnesztia-rendeletet azok részére, akik az 1956-os forradalom leverése után
illegálisan hagyták el az országot és március 31.-e után akarnának hazatérni.
Azóta nagyot fordult
a világ. 1989-ben leomlott Európában a vasfüggöny, aminek köszönhetően immár Magyarország is az Európai
Unió tagjává vált, Budapest pedig Európa egyik uniós fővárosává.
Épp ezeken a pontokon jelentkeznek a ma ránk váró feladatok.
Ne felejtsük el: az Unió facsemetéje évtizedeken át a transzatlanti védőernyő alatt erősödött meg és
nőtt nagyra. 1990 óta Európa biztonsági szempontból szélárnyékba került. Ezt a kegyelmi időszakot kell
kihasználnunk a felkészüléshez a jövendő biztonság-, gazdaság- és energiapolitikai kihívások
megválaszolására. Nem várhatunk újabb 50 évig egy közös, egységes, atlanti elkötelezettségű, semmilyen
zsarolásnak nem engedő uniós kül- és biztonságpolitika megteremtésével!
Másodszor: tovább kell
demokratizálnunk az Európai Uniót. Az európai régiók, nemzetek, nyelvek és kultúrák pluralizmusának és
egyenjogúságának megőrzésén túl az európai állampolgárság mellé ki kell alakítanunk az európai
állampolgári tudatot. Csak ekkor leszünk képesek radikális – akár rövidtávon fájdalmas, de az EU
globális versenyképességét biztosító – reformokat bevezetni. A Berlini Nyilatkozatban kiemelt célok és a
tervezett új kormányközi konferencia hozzásegít mindehhez.
Ennek a hársfának az elültetése a magyar főváros egyik legfontosabb
csomópontján azt a meggyőződésemet jelképezi, hogy az Európai Unió újabb félszázad múltán még a mainál
is szívósabb, termékenyebb és erősebb lesz. Olyan fához hasonlatos, amelynek hatalmas lombkoronája
védelmet nyújt minden európai nemzetnek és állampolgárnak és békésen és eredményesen kooperál és
verseng a világ többi, hozzá hasonló nagyrégiójával.
Köszönöm, hogy meghallgattak.
